Kisboldogasszony Templom

A Székelyföldnek is „szegelet földjét” képező Csíki-medence már-már szimbólummá nőtt jellegzetessége a vártemplom. A templomok köré emelt kőfalak és Isten segedelme volt az oltalom a csíki nép számára, főleg a XVII. század során oly gyakran ismétlődő török-tatár betörések idején. Csíkrákos Kisboldogasszony néven ismert egyháza a vidék templomainak szerkezetében és részletekben is mintája. Valójában a göröcsfalvi határ északnyugati végében, a falu felett vonuló Kőd-hegy oldalában fekszik és anyaegyháza volt a XVIII. századig Rákos, Göröcsfalva, Madéfalva és Vacsárcsi nevű szomszédos falvaknak. A XIV században minden bizonnyal létező, román stílusú templom maradványaként tartjuk számon a hajó déli bejáratának félköríves ajtókeretét, melyet két hengertag díszít. Feltételezhető az is, hogy az együtteshez képest feltűnően rövid és keskeny hajó eredete is románkori. Az viszont bizonyos, hogy a hajó keleti fala és ennek belső felén lévő freskó korábbi a gótikus szentély csúcsíves diadalívénél, melynek behelyezésekor a baloldali freskó egyik alakját félbevágták. A templom szentélye gótikus. Háromszakaszos keresztboltozatának bordái, kúpban végződő orsós gyámkövekre támaszkodnak. Ezeknek egykor mindenikét címeres pajzsok díszítették. A templom jellegzetessége, hogy a szentély tengelye a hajóétól 8 fokos szöggel elhajlik. A déli oldalszárnyat 1758-ban toldották a szentélyhez. Ekkor toldják meg az északi oldalon a sekrestyét és építik mellé az oldalkápolnát. Ugyanekkor, vagy kevéssel ezután épülhetett a déli oldal árkádos folyosója. Ami a templom iránt az érdeklődést leginkább felkeltette már a múlt század végétől fogva, az a tornya, pontosabban a tornyon található alakos díszítés. Az eddigi ismeretek alapján a toronytest egyidősnek bizonyult a szentéllyel, vagyis a XV. század végén épülhetett.